Suriname

 

[bevezető szerkesztése]

Surinamei Köztársaság
Republiek Suriname Ripoliku Sranan
Suriname zászlaja Suriname címere
Nemzeti mottó: latin: "Justitia – Pietas – Fides" Igazság – Kegyesség – Hűség Nemzeti himnusz: God zij met ons Suriname
Fővárosa	Paramaribo
é. sz. 5° 50′, ny. h. 55° 10′
Államforma	Elnöki köztársaság
Vezetők
Elnök	Dési Bouterse
Alelnök	Robert Ameerali
Hivatalos nyelv	holland
Beszélt nyelvek	szranan, angol, hindi , jávai, mandarin, indián nyelvek
Függetlenség	Hollandiától
Kikiáltása	1975. november 25.
Tagság	A Dél-amerikai Nemzetek Uniója, a CARICOM, az ENSZ, az OAS, az IMF és az OIC
Népesség
Népszámlálás szerint	ismeretlen +/-
Rangsorban	163
Becsült	438 144 fő (2005-ös)
Rangsorban	163
Népsűrűség	3 fő/km²
GDP	2006-os becslés
Összes	2 112 millió dollár (152) PPP: 3 018 millió dollár
Egy főre jutó	4 081 dollár (80) PPP: 6 276 dollár
HDI (2003)	0,759 (89) – közepes
Földrajzi adatok
Terület	163 270 km²
Rangsorban	90
Víz	1,1%
Időzóna	ART (UTC-3)
▼ kinyitEgyéb adatok
Az adatok megjelenítéséhez kattints a „▼ kinyit” hivatkozásra.

Suriname (egykor Holland Guyana) állam Dél-Amerika északi részén.

Földrajz [szerkesztés]

Suriname domborzati térképe

A Central Suriname Természetvédelmi Park az Amazonas őserdejével

Domborzat [szerkesztés]

Legnagyobb része az üledékes táblákkal fedett, erdőkkel borított Guyanai-hegyvidékhez tartozik. Ezt esőerdők és ritkán lakott szavannák fedik. Északon az Atlanti-óceán mentén mocsaras parti síkság terül el. Az utóbbin él a lakosság zöme.

Vízrajz [szerkesztés]

Az ország fontosabb folyói: Commewijne, Coppename, Corantijn, Cottica, Marowijne, Nickerie, Saramacca, Suriname, Tapanahony

Éghajlat [szerkesztés]

Egyenlítői éghajlata forró és bő csapadékú. A hőmérséklet nem sokat változik az év során. Két esős évszak van, április-augusztus és november-február. A két száraz évszak augusztustól novemberig és februártól áprilisig tart.

Élővilág, természetvédelem [szerkesztés]

Vízidisznók egy rizsföldön

Ritkán lakott ország, nagy kiterjedésű, máig érintetlen erdőkkel, amelyek területének 92%-át borítják.^[1]

Nemzeti parkjai [szerkesztés]

Az ország területének 12%-a nemzeti park és tó.

Természeti világörökségei [szerkesztés]

A Central Suriname Természetvédelmi Parkot természeti világörökséggé nyilvánította az UNESCO.

Történelem [szerkesztés]

A guyanai partokat az európaiak a 15. század végén fedezték fel, a 17. században angolok telepedtek itt le, 1667-ben nyilvánították a területet hivatalos gyarmattá. Új-Amszterdamért cserében hollandok váltották fel az angolokat. 1682-ben alakult meg a Holland Nyugat-indiai Társaság, amely sokaknak adott menedéket, akiknek kávé- és cukornádültetvényei lassan felvirágoztatták az országot. 1796-tól 1802-ig, majd 1804-től 1816-ig brit fennhatóság alá került, majd Holland Guayana néven holland katonagyarmat lett.

Folyók menti kávé, kakaó, cukornád és gyapot ültetvényeikre a holland ültetvényesek sok afrikai rabszolgát hoztak be. A rabszolgákkal a gazdáik rendszeresen rosszul bántak és sok közülük megszökött az ültetvényekről. Az indiánok segítségével az esőerdőben éltek. Ezek a szökött rabszolgák egyedülálló kultúrát hoztak létre és sikeresen védték meg különállásukat. Angol gyűjtőnevük: "maroons", hollandul "bosnegers" (szó szerint "bozótnéger"). Több különálló törzset alapítottak, ilyen a saramaka, paramaka, ndyuka vagy aukan, kwinti, aliku vagy boni, matawai.

Ezek a szökött rabszolgák időnként megtámadták az ültetvényeket, hogy új tagokat, nőket, fegyvert, élelmiszert, felszerelést szerezzenek. A támadások gyakran végződtek az ültetvényes és családjának halálával. Számos sikertelen hadjárat indult ellenük, a 19. században pedig az európai hatóságok több békeszerződést kötöttek, amelyek garantálták szuverenitásukat és kereskedelmi jogaikat.

Suriname-ban 1863-ban tiltották be a rabszolgatartást a hollandok, de a volt rabszolgák csak 1873-ban szabadultak fel teljesen, 10 évi átmeneti időszak után, amely alatt tovább dolgoztak az ültetvényeken minimális bérért és anélkül, hogy büntették volna megkínzásukat. Amikor végül teljesen szabaddá váltak, a rabszolgák nagy számban hagyták el az ültetvényeket, ahol már nemzedékek óta éltek, és Paramaribo városába költöztek. Ültetvényes gyarmatként Suriname erősen függött a munkaerőtől, amelyből ekkor hiány lett. Ezért a hollandok szerződéses munkásokat hoztak Holland Kelet-Indiából (a mai Indonéziából) és Indiából (a britek beleegyezésével). Ezen kívül a 19 század végén és a 20. század elején kis számban, főleg férfiak érkeztek Kínából és Közép-Keletről. Bár Suriname lakosság viszonylag kicsi maradt, történelme következtében a világ egyik legösszetettebb etnikai eredetű, nagyon eltérő kulturális hagyományokkal rendelkező lakossággal rendelkezik.

A 2. világháború folyamán, 1941. november 24-én az USA csapatai megszállták az országot, hogy a bauxitbányászatot a szövetséges hatalmak számára biztosítsák.^[2] 1945-től ez az iparág fellendülést mutatott. 1954-től Hollandia tengeren túli tartománya. 1975. november 25-étől független tartomány, de a polgári kormányzatot 1980-ban katonai felkelés döntötte meg. 1987-ben választásokat tartottak, új alkotmányt léptettek életbe, de a volt diktátor (Desi Bouterse) a hadsereg élén maradt. Mivel elégedetlen volt a kormánnyal, 1990-ben telefonon feloszlatta azt. A népnyelvben ez az esemény a "telefonpuccs". Bouterse hatalma megmaradt az 1991-es választások után is. Brutális polgárháború zajlott a suriname-i hadsereg és a maroon-ok között, akik Ronnie Brunswijk lázadó vezért követték. Ez meggyengítette Bouterse pozícióját az 1990-es években.

Suriname-ban a demokrácia a zűrzavaros kilencvenes évek után megerősödött, a gazdaság sokrétűvé vált és kevésbé függött a holland pénzügyi segítségtől. A bauxitbányászat folyamatosan jelentős bevételt biztosított, ezenkívül kőolajat és aranyat kezdtek bányászni. A mezőgazdaság, különösen a rizs és banán termesztése, továbbra is fontos része a gazdaságnak, a ökoturizmus pedig új gazdasági tevékenysége az országnak.

Államszervezet és közigazgatás [szerkesztés]

A parlament épülete Paramaribóban

Alkotmány, államforma [szerkesztés]

Elnökök és miniszterelnökök [szerkesztés]

Bővebben: Suriname elnökeinek listája

Bővebben: Suriname miniszterelnökeinek listája

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás [szerkesztés]

Politikai pártok [szerkesztés]

Közigazgatási felosztás [szerkesztés]

Suriname közigazgatása

Suriname 10 körzetre van felosztva.

• Brokopondo, 7364 km² (Brokopondo)
• Commewijne, 2353 km² (Nieuw-Amszterdam)
• Coronie, 3902 km² (Totness)
• Marowijne, 4627 km² (Albina)
• Nickerie, 5353 km² (Nieuw-Nickerie)
• Para, 5393 km² (Onverwacht)
• Saramacca, 3636 km² (Groningen)
• Sipaliwini, 130 567 km² (Paramaribo igazgatása alatt)
• Wanica, 433 km² (Lelydorp)
• Paramaribo, 183 km² (Fővárosi közigazgatás)

Védelmi rendszer [szerkesztés]

Bővebben: Suriname hadereje

Népesség [szerkesztés]

Kisiskolások

Általános adatok [szerkesztés]

Legnépesebb települések [szerkesztés]

Bővebben: Suriname városai

Etnikai, nyelvi, vallási megoszlás [szerkesztés]

Arya Dewaker hindu templom

Mecset és zsinagóga egymás közelében, Paramaribo

Rendkívül tarka, indonézek, indiánok, jávai, kínai, és indiai ültetvénymunkások utódai, afrikai négerek, kreolok, európai gyarmatosítók (hollandok leszármazottai) alkotják. Népsűrűsége kicsi, a lakosság főleg tengerparton, a főváros körül tömörül. A lakosság összetétele:

• 27,4% (135 117 fő) indiai
• 17,7% (87 202 fő) kreol
• 14,7% (72 553 fő) Ndyuka és Saramaccaner,
• 14,6% (71 879 fő) jávai
• 12,5% (61 524 fő) egyéb csoportok

A vallás szerint:

• 40,7% (200 744 fő) keresztény (25,2% Protestáns; 22,8% Katolikus)
• 19,9% (98 240 fő) hindu
• 13,5% (66 307 fő) muzulmán
• 5,8% törzsi vallású
• 4,4% ateista
• 15,7% ismeretlen.

A lakosság hihetetlenül sok színű, 40%-a afrikai fekete rabszolga leszármazottai. A feketéken belül 31% tesznek ki a városokban élő kreolok, a maradék 9% dzsungel lakó fekete más néven marun. A népesség 34%-a indiai származású, az ázsiaiakhoz tartozó indonéz, főként javanéz arányuk 14%. 3%-i a kínaiak aránya szintén 3% a különböző törzsekhez tartozó őslakos. 2%-a a lakosságnak európai a holland gyarmatosítók utódai. További 1% egyéb főleg közel keleti bevándorlók.^[3]

Szociális rendszer [szerkesztés]

Gazdaság [szerkesztés]

Cukornádültetvény egyik présüzeme, Mariënburg

Általános adatok [szerkesztés]

Gazdasági ágazatok [szerkesztés]

Mezőgazdaság [szerkesztés]

Egykor virágzó cukornádtermesztése hanyatlóban van, jelentős a rizs és a banántermesztés. Fő exportcikkei: bauxit, timföld, alumínium. A bauxitbányászat egy amerikai társaság kezében van, csak egy részét dolgozzák fel helyben. Exportál még makrélarákot, cukrot, és narancsot is. Ma a terület 75%-át rizsföldek alkotják, míg valamikor több volt a cukornádat termesztő vidék.

Ipar [szerkesztés]

Kereskedelem [szerkesztés]

Az országra jellemző egyéb ágazatok [szerkesztés]

Közlekedés [szerkesztés]

Híd Paramaribonál a Suriname folyó felett

Bővebben: Suriname vasúti közlekedése

Kultúra [szerkesztés]

Kulturális intézmények [szerkesztés]

Kulturális világörökség [szerkesztés]

Paramaribo történelmi belvárosát kulturális világörökséggé nyilvánította az UNESCO. (Lásd még a Paramaribo cikket.)

Ünnepek [szerkesztés]